Öreg kút…

Öreg kút…

Öreg kút áll az
elhagyott kis tanya udvarán, hol egykor
a vizet húzta nagyanyámnak nagyapám.
Mely szomjam oltva hűs volt, üde és finom.
Hej, régi, szép idők elsorvadtak sorba,

vágyam repít a szilvásba, a rétre, az
olajfúró himbák közelébe. A zalai
dombok közt éltem ifjúságom,
odavonz minden emlék, minden álom.

Jó lenne, ha valóra válna az álmom,
s újraélhetném ifjúságom, s a
régi kút vize oltaná nagyszüleim oldalán
a szomjúságom

“Öreg kút…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Nagyon szép vágyak, de ma már csak az emlékeink
    élnek, azokat kell ápolni. Egy ilyen csodás vers segít benne.
    M.(l)

  2. Az, biztos nagyon jó lenne, de sajnos csak a szép emlékek, és a rájuk való emlékezés, ami megmarad nekünk. Az, sem kevés…
    Ölellek kedves, szép soraidért. Rózsa

  3. "Jó lenne, ha valóra válna az álmom,
    s újraélhetném ifjúságom"

    Ennek sokan örülnénk.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Mennyire nagyon szeretnénk azt az érzést, csak még egyszer….
    Köszönöm az élményt…
    Gratulálok szeretettel:
    Klári(l)

  5. Remek, nagyon szép nosztalgikus versedet átcsodáltam és átéreztem a hasonló érzéseket. Gratulálok! (f)

Szólj hozzá!