Lepke lét
Egyedül bolyongok az üres térben,
nem fogja a kezem senki ébren,
álmomban virágos mezőn járok,
hol tarka lepkék járnak lepketáncot.
Szabadon szállnak ők a napsütésben,
hernyólétük elfeledték régen,
cserélnék velük, ha megtehetném,
a végtelenbe egyszer én is elrepülnék.
…de jó lenne…
Kedves Rózsa, Magdi és Kitti!
Köszönöm, hogy nálam jártatok és olvastátok vágyversemet.
Szeretettel: Melinda(f)
De jó is lenne a végtelenbe szállni! De mondjuk úgy, hogy vissza is térhetünk. Mert egyébként ez a repülés még hátra van, a vágyunk teljesülni fog…
Szép a versed Melinda. (f)
Kedves Melinda!
Szeretettel gratulálok, szep versedhez,
Magdi
Sokszor szeretnénk lepkeként csapkodni, kiszabadulva emberi porhüvelyünkből. Mi, poéták – verseink által – ezt meg is tehetjük, oda repülünk képzeletben az ihlet szárnyán, ahová egyszerű, földi halandó képtelen. Ez, egy nagy ajándék, ennek is lehet, és kell örülni. Szeretettel olvastam (el)vágyódó versed. Rózsa
Köszönöm szépen Rita a jelenléted és olvasásod! (f)
"cserélnék velük, ha megtehetném,
a végtelenbe egyszer én is elrepülnék."
Örömmel olvastam kedves kis versed.
Szeretettel: Rita(f)