Mélyen aludtam…
Mélyen aludtam, nem ágy alatt,
rám tört a kábulat s az ámulat.
Ragyogó nappal ágynak dőlni,
szokatlan ezt érezni, tudni.
Korábban még nem tapasztaltam,
éjjeli bagolyként éltem az éltem,
éjszaka csendje csalta gondolatimat,
kinek örömére, kinek vigaszára írtam.
A délutánok voltak a vidámságok,
kártyáztunk, vagy jártunk a világban.
Annak bizalmában teltek napjaink,
sok vitamin a fáradságon átlendít.
Manapság ennek tudata már nem segít,
legyőzött a mindennapi rossz hír,
aggodalom, vívódások ültek szívemre,
csodálom, hogy aludni kell napközben?
Pihend ki lelkem kedvedre magadat,
különben nem jön a segítő gondolat,
kinek örömére, kinek vigaszára írtam,
remélve, bizalmat nyerhet e világban!
Kedves Rózsa!
Köszönö kedvességedet, figyelmedet.
Szeretettel :Laci (f)
Kedves Rita!
Bizony időnként alkalmzkodni kell állapotunkhoz és nem szégyen a pihenés
Szeretettel :Laci (f)
Igen, talán már sok a pihenésből, kikívánkozik az ember a szabadba, és hogy akkor, és azt csinálja, amihez kedve lenne, ha már időmilliomos lett. Talán, nem sokára eljön az az idő is, csak ki kell várni. Türelem. A gondolataid akadálytalanul gördülnek, téma meg mindig kell új, úgyhogy baj egy szál se.
Tetszéssel olvastalak. Rózsa
Az ember ne tagadja meg magától azt, ami jól esik neki.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Kitti!
Kedves vagy és humoros, addig keresem a gondolatokat.
Szeretettel:Laci B)
De hiszen jön neked Laci a segítő gondolat mindig. Még pihenned sem kell hozzá. (f)