Ötsorosok

Ötsorosok
(Feladat: olyan 5 soros, 9 szótagszámú, ABABB rímképletű vers, amelyben van megszemélyesítés, ellentét és szimbólum.)

Sírnak fák, boldogtalan vagyok,
elmúltak már rég szép remények,
hiányuk még éget és sajog.
Üvölt a csend, zokog a lélek.
Vörös rózsával köszönt éppen./Rita

Csúfosan gyönyörű elmúlt éj
taszítva ölelni tanított.
Régről jött bús szenvedélyű kéj,
mit helyetted a nappal tiltott,
s éjjeli látomás vakított. /Kitti

Suttog a fenyves, mit ígérhet:
hideg tél után meleg napot,
Bilincsbe fojtott patak végre
már a kövek között kanyarog,
s ismerősömként csacsog, csacsog./Éva

Fájhat a csend az éjszakában,
Fénylő csillagok így üzennek.
Meg vigasztalnak hajnaltájban
Boldogabb napok, ismét jönnek,
Bimbózhatnak a szép szerelmek./Magdi

Esőcsepp koppan ablakomon,
Könnyet hullatnak sötét felhők,
Sírnak a csendes éjszakákon,
Búcsút intenek az elmenők.
Vidámak lesznek a jövendők./ Magdi

Gyűrűm többé nem beszél velem,
fehér ruhámra fröccsent a sár,
az élet mocska szennyezte be,
béke, boldog élet rám nem vár,
végső nász egykor magába zár./Rita

Csókot hint immár a bús alkony,
ki-ki derűs fészkébe indul,
és az elfáradt Duna-partról,
élénken az útjára fordul,
turbékoló párjához simul./Rita

Szépséges-ronda kis szerelmem,
gyűrűd ne szorongasd oly mélán,
fénylő hajad kúszik kezemen,
melyen szívemet nyújtom én át,
oh légy velem boldog, jöjjél hát!/Zsuzsa

Fellegek között bujkál a hold,
az éjszaka fénye megfakult,
a keresztre virágot rajzolt
a deres éj, feljajdul a múlt
a vízcsepp meggyötört arcra hull./Éva