Késő esti imaféle Hozzád!

Késő esti imaféle Hozzád!

Ha már Te sem hiszed el,
hogy az Édenkertben lehettem nárcisz…
Ha már a Te gondod sem visel,
lehetek bármi,
még, ha semminek látsz is!
Melléd rendelt az Örökkévalóság,
melynek létében percre sem volt hitem!
S bár éreztem, nem lehetsz valóság
-de én a valótlant is
már általad hiszem!
Szörnyű álmaim vádjai vadítanak!
El akarják hitetni: \”Nem is létezel!\”
-Ám én csókommal bebizonyítalak
Ha rügyektől zöldül a hólepel!
…Meg nyáron is…És télen is!
Ha nem akarod, akkor is!
Mikor fiak atyáik gégéjéhez
fent pengét tesznek, hogy öljenek…
Mikor leányok saját anyjuk méhét
tépnék, hogy megszülhesselek!
Mikor az Isten, egyszülött fiának vérét
kívánja mohón ontani…
Akkor…én ott lehajolok Hozzád
…és már nem tudok semmit mondani…

2020.01.27. Gyöngyös