Vívódások…
Ó, hányszor vívódunk magunkkal, világgal,
érthető és érthetetlen gondolattal, vitákban,
harsognád szíved szavát meggyőződéssel,
s félted magadat, mert vannak ellenvélemények.
Ha szereted Wass Albertet, annak se örülhetsz,
vagy csak titokban tiszteled, érte hevülhetsz,
nem az alkotó léleküzenetét fogadja az olvasó,
mert harsogni kell egyeseknek: népirtó, hazaáruló!
Ha véleményeddel mellette szólsz, érvelsz,
akkor sem számít, ha mellette térdelsz,
nincs kegyelem a szív szavának, üzenetének,
lehurrognak mindentudók, kajánul ítélnek.
Bizonyára miattuk is van benned félszegség,
indulatod nem szabadul fel, mint a részegség,
mert ő, és a gyermek megmondja az igazat,
nekik lehet, de te csak magadban vívódhatsz.
S még hány bizonytalansággal kell élned,
kevesen vannak, akik szívből megértenek,
ők meghallgatnak, bölcsen rád figyelnek,
ha tévednél valamiben, nem büntetnek.
Kedves Kitti!
Minden szavad ajándék számomra, köszönöm!
(f)
Kedves Laci! Micsoda igazságok vannak a versedben! És keserűség és meg nem értettségek , egymás mellett elbeszélgetések és ami ezek hátterében húzódik, hát az a nézet és kulturális különbség, ami azt gondolom, áthidalhatatlan.
Örültem és szerettem a versed, gratulálok! (f)
Kedves Rita!
Abban nem vagyok biztos, hogy a ketteseknek hallgatniuk kell.
Abban inkább, ha kell kórusban megjegyzést, lehurrogást kaphat
az ember.
Szeretettel:Laci (f)
"mert harsogni kell egyeseknek: népirtó, hazaáruló!"
Csak egyesek mondhatják meg, hogy mit szeressünk és mit ne, a ketteseknek hallgatniuk kell.
Szeretettel: Rita:]