Keresve vesztesz

Keresve vesztesz

Megkeresed, mert kell. Szükséged van rá
Eszel iszol, jössz-mész
Azt elvégre korgó gyomorral es teremtett mezítelenségedben
Csak nem lehet.
Aztán rájössz, hogy ez jó
Valahol éltet, deméghogy!
Enélkül csupasz, éhező kivetett valaki lennel
Na, de mégsem valaki!
Már egyre jobban kell
Egyre több kell.
Gyűjtöd, halmozod, nem engeded
Úgy tiszteled, mint semmi mást. Magyarázod magadnak,
Az oxigén is éltét és egyre több kell.
Éltet, éltetsz de vétesz.
Hiszen gyarlón kergeted, mástól elveszed
Bartáidat már nem is ismered meg árnyékukból sem
Tán nem is emlékszel rájuk
Csoportosulva kergetitek már kasztban
Kik csak egymás közt osztozkodnak
Temérdeknyi üres gyomor nem jövő -menő láb
Tudod nagyon jól, hogy nem ezt érdemlik
De nem érdekel, halmozol tovább.
Mert azzá lett.
Egymás bálványaivá lettetek

“Keresve vesztesz” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!