Virradatra várva

Virradatra várva

Csendben vánszorgok
a légüres térben,
álmatlanul toporgok
egy helyben,
nem fogja senki
megfáradt kezem,
várom a csodát,
hiszem, jár nekem.

Üres nappalok,
magányos éjszakák
nem felelnek.
Nyílik még új virág,
mely csak értem nyílik?
Hogy élvezzem illatát
egészen a sírig?

Vaksötét utamon
botladozik lábam,
sötét az éj,
a hajnal még várhat,
a Hold is elbújt,
nem mutatja utam,
hiába faggatom
mikor lesz virradat?

“Virradatra várva” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Melinda!
    Mindig vannak alkalmak,amik megszépíthetik életedet
    Elébe kell fussál.hogy biztos megtaláld.Néha apró jelek,vagy apró mozdulatok is értékesek.(l)
    Szeretettel olvastam szomorú versedet……Babu(f)

  2. "Vaksötét utamon
    botladozik lábam,
    sötét az éj,
    a hajnal még várhat,
    a Hold is elbújt,
    nem mutatja utam,
    hiába faggatom
    mikor lesz virradat?"- Nagyon szép vers s bizony sokak kérdését írod meg, gratulálok: Maria

  3. már többször elolvastam,és újabb gyönyörű gondolatokra találtam,nyílni fog még új virág,csak lábad ne botladozzék,hogy megtaláld,ezt kívánom Neked!szeretettel Gugi

Szólj hozzá!