Emlékfácska

Összes megtekintés: 70 

Emlékfácska

Apró nyírfácska volt, kettős törzse furcsa,
egy kertészet udvarán feküdt félre dobva.
Szememet vonzotta, szinte könyörgött,
őt válasszam, ne a szépen növekvőt.
Rád gondoltam, mikor haza vittem,
míg éltél kedvelted, de a sors kegyetlen.
Akkor…
egy nyírfa ágai sírva takartak,
levelei gyász zenét susogtak.
Lelkem jobbik felét magaddal vitted,
mentem volna én is, de nem engedtek…
Azóta…
Sírodon virágok pompáznak, s hervadnak,
mécsesek gyertyái égnek, s lobbannak.
Imáim, fohászom számolatlan sora
száll az ég felé, de nem hoznak vissza.
 
Nyírfácskám már szépen növöget,
kettős törzsét csodálják az emberek.
Hajlékony, vékony ágai földet érnek, 
levelei, üzenetet hozhatnának, – Tőled.

“Emlékfácska” bejegyzéshez 10 hozzászólás

Szólj hozzá!