Sors

Összes megtekintés: 83 

Sors

Lábára tekerődzött a sok oda-vissza,
bütykein méri az időt.
Arca hieroglifa,
olvasni belőle senki se tud.
Elhagyták fiai, és lánya,
a szeme fénye, meghalt rég.
Csak a férje maradt.
Esténként elszundít nézve a tévét,
ám egy dalra megébred mindig.
Látod, öregem, mondja ilyenkor,
vele elmentem volna szobára,
olyan kedves a hangja.

“Sors” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Kati!
    Megfogott a versed hangja, a mögöttes tartalom. Az öregséggel együtt járó nosztalgikus gondolatok, amik már sehová sem vezetnek és nincs semmi mögöttünk, egyedül vagyunk. Még a társ mellett is…
    Nagyon tetszett a versed.(f)

Szólj hozzá!