NEM ÉRTEM, MI ESETT BELÉM…

Összes megtekintés: 48 

NEM ÉRTEM, MI ESETT BELÉM…

Ma reggel sétálni mentem
a hotel melletti parkba.
Magam voltam, de fülembe
suttogott valaki hangja:
térj be a hűs falak közé,
és magányod társra talál,
az időnek ott nincs vége,
ott újraéled a halál.

Nem értem, mi esett belém
– tán valaki más volt, nem én -,
és kiléptem az időmből,
ebből az ördögi körből.

Nem tudom, ez mire lesz jó;
elűzi-e majd magányom?
Vagy a könyörtelen hit, mint
mindig, most is víz alá nyom?
S mint vízpróba a vélt bűnöst,
halálra ítél így vagy úgy,
hogy tévedhetetlensége
így oszlassa el a gyanút.

Nem értem, mi esett belém
– tán valaki más volt, nem én -,
és félretettem elveim,
hogy változtassak tervein.

A padon, lehajtott fejjel
egy maszk, összekulcsolt kezek;
s mintha régóta ismerne,
felém fordul, és rám nevet.
Majd egy csengő éles hangja
elűzi a síri csendet,
és magányom valakinek
készségesen utat enged.

Nem értem, mi esett belém
– tán valaki más volt, nem én -,
nem álltam föl, és maradtam,
okát keresve magamban.

A gyerekkor visszaköszönt;
ami jött, azt már ismerem:
aranytalár, áldó kezek,
hideget ontó jégverem,
a bűnt ostorozó szavak,
mondat végén pontként ámen
és ” Uram, kegyelmezz nekem!”,
pokol, százezer halálnem.

Nem értem, mi esett belém
– tán valaki más volt, nem én -,
újra félelem töltött el,
s körbevett egy sűrű köddel.

Amit látok, kijózanít,
úgy van minden, mint korábban.
Minden a régi maradt a
bibliában és koránban:
A fenyegetés, bocsánat
utat csinál félelmemnek;
hatalmukhoz kell a bűnöm,
– nem változott semmi sem meg.

Nem értem, mi esett belém
– tán valaki más volt, nem én -,
és tovább hallgatom szavát,
mint fuldokló szirén dalát.

Rájövök, ha nincsen bűnünk,
minderre nincsen szükségünk;
és megértem a nagy titkot,
örökké csak akkor élünk,
ha hátrahagyunk valamit,
ami időtlenséget szül;
s ha nem, akkor a kereszten
mindenki magáért feszül.

Nem értem, mi esett belém
– tán valaki más volt, nem én -;
nincs miért visszalépjek időmbe,
a bezárt régi ördögi körbe.

“NEM ÉRTEM, MI ESETT BELÉM…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Attila!
    Érdekes értekezés, önmagaddal, a még jöhető és elmulasztott lehetőségekről. Sok dogmával kell megküzdenünk életünk során, és ezek mind kérdőjelként kísértenek…miért így történt, hogyan kellett volna történnie, mért nem tágul az ördögi kör? Talán, mi nem adunk rá okot, nem hajszoljuk, ill tartunk ki , ha adódik a változtatásra alkalom, de legalábbis nem eléggé, s akkor mi lesz?
    "akkor a kereszten
    mindenki magáért feszül."
    Komoly, mély töprengés ez, de értelme csak akkor van, ha "megvilágosodás" követi, és tudsz másképp élni.
    Drukkolok, hogy sikerüljön, és ne csak üres szavak maradjanak a most, kínban megszült súlyos tézisek. Ölellek. Rózsa

Szólj hozzá!