Felhőtlen gyermekévek
Gyereknek lenni mindig jó,
móka, kacagás oly mulattató.
Csendes pihenőben szunyókálni,
játszótéren csúszdára mászni.
Gyereknek lenni mindig jó,
cipőfűzőt bekötni megtanulandó.
Kis játékot jószívűen kölcsönadni,
cserébe baráti ölelést kapni.
Gyereknek lenni mindig jó,
szülő szájából elhangzó tiltó szó.
Házirend szabályait meg nem szegni,
felnőttnek tilos visszafeleselni.
Gyereknek lenni mindig jó,
finom vattacukor szájban olvadó.
Kihívás új mondókát megtanulni,
nagyinak vele örömet szerezni.
Gyereknek lenni mindig jó,
tejfog egyenként kipottyanó.
Eső után pocsolyában csoszogni,
édesanyának bosszúságot okozni.
Gyereknek lenni mindig jó,
tökfőzeléket utálattal kanalazó.
Gyerekkor ruháját gyorsan kinőni,
addig minden pillanatát élvezni.
Budapest, 2020. május 29.
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy tetszett a versem, megtiszteltél olvasásoddal!
🙂 Tibor
Köszönöm a hozzászólásodat, tetszésedet, Kitti!
Üdvözlettel: Tibor
Köszönöm , hogy itt jártál, Tibor!
🙂 Tibor
Köszönöm szépen az olvasást, véleményt Zsuzsa!
Üdvözlettel: Tibor
Aranyos, jópofa versike, jó volt olvasni! Szeretettel: Tibor B)
Én szeretem a tökfőzit, és nem szerettem a szülői tiltásokat sem, mert nem láttam a mögöttes szándék értelmét. Nem szerettem gyereknek lenni sem. 🙂
Aranyos a versed.
Kedves Tibor! Annyira kedves, szerethető ez a versed! (Mindenki utálta a tökfőzeléket? Bár én most is…:)) Éva
Kedves kis laza versike, de egyúttal komoly a mondanivalója is. Tetszett Zsuzsa! 🙂
Köszönöm szépen az olvasást, Rita!
Üdvözlettel: Tibor
"Gyerekkor ruháját gyorsan kinőni,
addig minden pillanatát élvezni."
Aranyos, kedves kis vers, örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita:]