Hozzád álmodom

Hozzád álmodom

A Törvény vagy!
-Minden igazság jogalapja.
Hála önt el, ha csak Rád gondolok!
…Tudod, a télen, mikor ölt a fagy
szerelmednek tűzfényű Napja
óvott a fagyhaláltól!
Meddő hormonok
kántáltak a fülembe
a-Nélküled, oly közeli- Halálról.
Verseket diktált tollba az érzés,
hogy elveszítlek,…nincs tovább!…
Most Tavasz van és fáj a kérdés,
hogy gondolsz-e néha rám?
…rám, aki Nélküled
béna, vak, süket.
Egy pantomim-színházban
magában
sem lehet más,
csak rongyos kesztyűbáb!

Jósolták vesztem…
Fiatal emberként hullok!…
meg nem öregszem…
Végül is beléd temetkezem,
hűen,
hol hülyén, de egyszerűen
a hanton
széttépve pihen a lantom!
-És én fekszem, …én…
Veled szeretkezek minden gondolatban!
A szélben, a Holdban és a Napban!
…Én Benned fogantam!
Érted, s nem miattam!
Első ima a neved a számon,
miután felriadtam,
s a kávéban jajgat valami álom!
Ami még nem éber, el se futhat…
Marad, s így a szívedig juthat!

A tarot kártyák jóslatára
majdnem megőszült szívem!
A kocka vetve,
s én temetve…
Még a szuszogásod hallgatom.
És arcod halvány árnyékában,
a lemenő Nap fénye mellett,
magamat csendben
Hozzád álmodom…

2019.04.09.

“Hozzád álmodom” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!