HA, EGYSZER MAJD…

HA, EGYSZER MAJD…

Ha, egyszer majd egy hosszú útra megyek,
Nem viszem magammal csak a fényképedet
Benne, mosolygós szemed barna bársonyát
Kedves szavadat, mely rám fonja zálogát
Belém égett, megköt, ameddig szívem él,
ezért féltve őrzöm, nem adnám semmiért
Végtelen hegyek, és vad, féktelen óceánok
sem jelenthetnek akadályt, mikor nekivágok
Magam mögött hagyva minden jót, és szépet,
de sok bánatot is, mely sosem érne véget…
Hogyha itt maradnék, és téged láthatnálak
más nő karjaiban, tán pokolra kívánnálak?
Nem égne szerelem, csak gyűlölet bennem
Értsétek hát meg – ezért el kell mennem
Érzem, nem tudnék már senkire nevetni,
szomjas ajkat oltani, mást őszintén ölelni
Lassan elhervadna gyenge sors-virágom,
hisz, te voltál mindenem ezen e világon
Oly könnyen eldobtál gyönyörű éveket,
el nem felejthető, csodás emlékeket
Mi marasztalhatna, minek örülhetnék?
Mások könyörtelen céltáblája lennék.
Csak mennék némán, bús lehajtott fejjel
Bujdosva a nap elől, ami éppen felkel,
hogy ne vonja aranyba, meggyötört lelkem
Ne legyen tanúja, milyen árva lettem.

Eger,2020. május 22. F.R. Vadvirág

“HA, EGYSZER MAJD…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [b][i][center]Rózsa,szépen felépített versedhez gratulálok.Minden benne va,ami az elveszetett szerelme után mint egy vulkán úgy tör ki az íróból.
    Ha, egyszer majd egy hosszú útra megyek,
    Nem viszem magammal csak a fényképedet
    Benne, mosolygós szemed barna bársonyát
    Kedves szavadat, mely rám fonja zálogát
    Belém égett, megköt, ameddig szívem él,
    ezért féltve őrzöm, nem adnám semmiért
    Végtelen hegyek, és vad, féktelen óceánok
    sem jelenthetnek akadályt, mikor nekivágok
    Magam mögött hagyva minden jót, és szépet,
    de sok bánatot is, mely sosem érne véget…
    Hogyha itt maradnék, és téged láthatnálak
    más nő karjaiban, tán pokolra kívánnálak?(f)[/center][/i][/b]

  2. "Ha, egyszer majd egy hosszú útra megyek,
    Nem viszem magammal csak a fényképedet
    Benne, mosolygós szemed barna bársonyát
    Kedves szavadat, mely rám fonja zálogát
    Belém égett, megköt, ameddig szívem él,
    ezért féltve őrzöm, nem adnám semmiért"-Gyönyörű vallomás ami magában foglalja a búcsút, fájdalmasan írsz egy csodálatos érzésről, szeretettel, gratulálok: Maria

Szólj hozzá!