Trianonról akkor és az óta

Összes megtekintés: 270 

Trianonról akkor és az óta

Nincs hová hátrálni már, mindent
elvettetek,
mit hőn szerettünk. Kezünk, lábunk
vágva nézünk
farkasszemet.

Eltolva hű testvéreinktől.
Erkölcstelen
hamis vezetés, rút rágalom
és érdekek
mi vezetett.

Világhatalmi vágy, kapzsiság,
paraziták.
Államok felett uralkodás
a vágyatok
ti álnokok.

Háborút adtatok, mi tart még,
és kabbalát.
Hat millió ártatlan halott.
Csak pénz kellett,
szégyentelen.

Törvényes jogot mellőztetek,
nem kaphattunk.
Háború vámszedői lettek
árulóink,
becstelenek.

Népesítenétek kis hazánk.
Szerintetek
fekete színű a jó, s határ
nem kell nekünk,
tiétek már.

De míg magyar éli e hont
nem kelletek!
Hazánk miénk maradva tart
emlékeket.
Nyújtsunk kezet!

“Trianonról akkor és az óta” bejegyzéshez 34 hozzászólás

  1. Nagyszerű, sőt kiváló az emlékezésed. Nagyszerűen föltekerted a múlt fonalát az emlékezés orsójára…
    Poétaöleléssel: gratulálok!
    Üdv/Feri

  2. Drága Gitta! Talán nő még babér a számunkra, bár az elkeseredés mélysége bizony megtöri a tenni akarást, de a remény azért ott van mindig arra, hogy az igaztalanságokat egyszer a helyére teszik, vagy tesszük mi. Örülök, hogy láttalak versemnél, bár igen szomorú apropója van. Ölellek szeretettel (f)

  3. Igen, Zina, arra lenne szükség, és ezt igyekeztek 40 éven át irtani, ami úgy tűnik, mintha sikeres lenne…
    Köszönöm, hogy olvastál, szavaidat külön is. (f)

  4. Drága Kitti, a vers keresztmetszete a törtenelmünknek, s âtvonul rajta a szerencsétlen országvesztéstôl a napjainkig
    annak következmenye. Bizony, idejutottunk Európástul, Nyugatostul,mindenestül. A Jóisten könyörüljön rajtunk.
    Felrázó a versed.

  5. Erős vers. Fájdalom, düh, szomorúság, mi is lehetne más… A zárás fontos üzenet. Identitásra lenne szükség, erős nemzeti identitásra.
    Köszönöm, hogy olvashattalak (l)

  6. Kedves Éva! Jó tudni, hogy unokád is megismerhette azt a felemelő érzést, ami az összetartozást jelenti az eltépett országrészeken élőkkel. Gyakran azzal vigasztalom magam, hogy hát, mégis jobban jártunk, mint Hirosima… De hát ez a béka túl nagy ahhoz, hogy lenyelhető legyen. Se lenyelni, se kiköpni nem tudjuk…
    Örülök, hogy olvastál és építő gondolataidat itt hagytad, köszönöm! (f)

  7. Nagyon megtisztelő a gondolatod Szabolcs. Igazán jól esett olvasnom Vörösmarty sorait a versem alatt. Köszönöm. (f)

  8. Tisztán, világosan fogalmazol. Az van, ami van, illetve volt, és ezt nem tudják már eltagadni. Tudjuk az okokat, a miérteket, és azt is, kik voltak a belülről támogatók. Ma már beszélhetünk róla, írhatunk róla, de semmi nem változott. Ahogy valamennyi nemzet megosztott, nincs ez másként nálunk sem. Az unokámmal mentünk koszorúzni. Az elcsatolt területekről érkezőkkel együttérezve felemelő, és egyben rendkívül fájdalmas volt az az egy óra. Nem olvastam föl a versem, mert már az első soroknál elsírtam mindig magam…
    Jó látni, hallani, hogy sokan vagyunk(l)
    Szeretettel(f) Éva

  9. Kedves Kitti! (f)
    Szép versedet olvasva eszembe jutottak az alábbi sorok:
    S a nemzet isten képe lesz,
    Nemes, nagy és dicső,
    Hatalma, üdve és neve
    Az éggel mérkező.
    (Vörösmarty Mihály: Honszeretet)
    Üdv: Szabolcs

  10. Drága Babu! Hibásak? Ugyan miben? A háborút nem mi kezdtük, nem mi akartuk. Tudom kik írták és kik írtak alá. Már régi terv valósult meg akkor… Békediktátum.

  11. Kedves Kitti !
    Sajnos nem én találtam ki a" békeszerződés" szót ,de mivel a háború végén történt, így nevezték ők a nagyhatalmak,ahol Magyarországot tekintették hibásnak az elszenvedett károk miatt.
    Ezért "megbékéztek" minket,mert hibásak voltunk ,és akik aláírtak olvasd a neveket es rájössz melyik nemzethez tartoztak.
    Ne értsd félre ,mert az itteni magyarság pont úgy siratja ami történt,mint az anyaország.:)
    Szeretettel…Babu

Szólj hozzá!