Tomboló barát

Tomboló barát

Kevesen olyan szerencsések,
hogy látják viharban a szépet
Hiába jönnek mennydörgések
Nem érhet véget a történet.

Égiháborúban ordító fények
Terítik most az egész rétet
Ez egyre jobban beléd mélyed
Van mitől egyáltalán félned?

Spiccbe teszi most lábát az ég
Villám vágódik le, mint egy ék
Majd jön a sok csendes emlék
Ha nem lennének én sem lennék.

Durvasága, gyönyörűsége
Pusztító, vad megjelenése
A megújulás lehetősége
Majd belevész az ég temetőjébe.

De röpke a léte, ámbár
Már örök emléket táplál
Erre a pillanatra vártál?
Törékeny, mint egy nádszál.

Noha már nincs mitől félned
Tomboló barátod nem bánt téged.
Máshol épít most fészket,
Hogy feltépjen sok-sok emléket.

“Tomboló barát” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. "Égiháborúban ordító fények
    Terítik most az egész rétet
    Ez egyre jobban beléd mélyed
    Van mitől egyáltalán félned?"- Remek alkotás, gratulálok: MariaHS
    /szeretem a villámok táncát..:)/

Szólj hozzá!