Múzsám a Pegazus csókja

Összes megtekintés: 51 

Múzsám a Pegazus csókja

Mintha villám csapna a villámba
Közvetlenül a falat bekapásakor,
Oly váratlan volt a látomása,
Fél unicum, egy deci almabor…

Röpke szárnyú röppenkedő lepkék
Lepték meg a pillekönnyű léptét,
Hol hamuvá szórt szívcsepp volt a kellék,
Az enyémet meg orosz lányok tépték!

Barna haja hajlamos a búra,
Babaarca búfelejtő túra,
Csöppnyi csókos, csücsörítő szája,
Gőz-gidánál kecsesebb a lába.

Frigy-elem, de oly nagy a fegyelem,
Hogy két hete csak távolról figyelem,
Mert kősziklaként nyomorog szívemen,
Elviselhetetlen ez a szerelem.

Csak húszlépésnyi távolság a bátorság,
Csak kicsöngő csikorgás az éterben,
És amikor felveszi a mobilját véletlen,
“Halló?” mondja, és rögtön le is tétettem!

Gyáva vagyok kontaktusra, tusra!
Nem kerülhet soha sor aktusra,
Mert hogy lehetne Isten és az Ember
Boldog, mint a kisgyerek, ki nem mer

Odamenni az édes kiskutyához,
Mit minden idegszála simogatna,
De fél, mert a kócos kis pofija rémes,
Vicsorogva fogát csikorgatja!

Marad nékem a vágy, a vágyálom,
Csak sóvárgok utánad a sóágyon,
Maradsz Nékem Te tökéletesnek
A léleknek, de sohasem a testnek.

Bár volna itt, egy bibi, mi kis folt volt,
Mi képes ezt az idillt megingatni,
Kár, hogy tegnap, mikor lestem Téged,
Hallottalak egy aprócskát fingani.

Hát Istennő az ilyen? Mi a franc ez?
Én a szívem zárnám kolostorba,
Te meg tanúságot teszel ide elém,
Hogy halandó vagy, elfuserált Múzsa?

Hát túrta-é az orrát vajon Csinszka?
Vagy hányt tán másnaposan Fanni?
Faragjukkart a Miloi Vénusznak,
Hogy WC papírt kezdjen alkalmazni?

Mi marad így az érzékenységnek?
Szellemtelen síkokon sikoltok,
Mert a való világ világossá tette,
Az álmom az, amit most kioltok.

Mi marad a maradi költőnek?
Ihletszülő gyanánt Pegazus?
Lóerőben hiánytalan versek
Írásával jő el az orgazmus?

Hát tudd meg, eztán többé nem csodállak,
Még kiderül, hogy olykor menstruálsz is…
Förtelmes teremtménye a földnek,
Nem ideál, még ha ideállsz is!

Összetörted minden álmom Nékem,
Lebuktál, Te bukott arkangyal,
Nem tisztellek, eztán nem csodállak,
S nem búcsúzom ezzel a dallal.

Légy boldog, és szülj gyereket másnak,
Tudod, ki követ titokban már?!
Számomra a múzsa-műfaj meghalt,
Szamár voltam, oh, milyen szamár…

“Múzsám a Pegazus csókja” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!