nélküled

nélküled

izgatott árnyak szöknek a fákra
lomhán rezgő szellő vonaglik át
az úton – egy elhagyott pad pihen
harmattól nedvesen szendereg
az emlék – egy táncra elengedem
még szertelen lelkemet veled
hagyom, hogy zokogjon a perc
nélküled – szunnyad a hárs a nyár

“nélküled” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. [color=#660066]
    [b]Kedves Ica![/b]
    [i]"még szertelen lelkemet veled
    hagyom, hogy zokogjon a perc
    nélküled -"[/i]
    Szívet érintő!
    Szeretettel gratulálok!
    [b]Margit([/b]l)
    [/color]

  2. "egy táncra elengedem
    még szertelen lelkemet veled
    hagyom, hogy zokogjon a perc
    nélküled – szunnyad a hárs a nyár"

    Fájdalmasan szép alkotás kedves Ica! Nagyon szépen jelenítetted meg az érzelmet! Gratulálok szeretettel: E. E.

  3. "harmattól nedvesen szendereg
    az emlék – egy táncra elengedem
    még szertelen lelkemet veled
    hagyom, hogy zokogjon a perc
    nélküled – "- Gratulálok szeretettel: Maria

  4. "még szertelen lelkemet veled
    hagyom, hogy zokogjon a perc"

    Nagyon szép, mely érzelmet takaró gondolatok.

    Szeretettel: Rita(f)

  5. Drága Ica!
    Egyedi hangú, színpompás verseid szívemig hatolnak – még érződik soraidon a gyász, a "nélküled-lét" meg nem szokott ritmusa, de lassan belesimulsz a lélek-világ adta örömökben.
    Csak emlékezz – ha lehet, mindig a szépre!
    Ölellek. Rózsa

  6. Mindig rácsodálkozok a különös hangulatot adó verseidre. Most is. Gratulálok Icu!(f)

Szólj hozzá!