Eltelt évtizedekben

Eltelt évtizedekben

A gondolatok, úgy rám nehezednek
Mint medvére, a barna bundája
Élet, ettől lett sokkal nehezebb,
Követ a gond, télbe\’ s forró nyárban.
Telnek\” a pillanatok zörögve\”
Hangosan rohannak estére az éj.
Medve ként hallom vígan fülemben
A méz, csurgó zenéjét, még hallhatom
Bajom nem lehet, de a képzelet
Megcsalja az embert, álmomban látom
Táncolnak a medvék, nagy bödönnel,
És\”Csillagok gyúlnak és lehullanak.\”

Még a gondolat nappal előkerül,
Hallgatom a csurgó méz zenéjét.

Idézet: József Attila: Óda
Írta: MariaHS