Szaramuci

Összes megtekintés: 43 

Szaramuci

Ejh` de jó lenne,
nem gondolni rád,
hisz az ágy
rúgója,
se nyúzza
úgy a
lelkem,
ahogy elevenen felfalt álmaidból éledt
asztrálvágyad, hiányára
leltem.
Bezzeg settenkedő, visszeres lábamban
sikoltoznak a kilométerek,
Bizony, értelek!
Te nem akarsz mást, csupán a mindent.
De mindenem sajnos
pont most
nincsen,
csupán egy fikarcnyi, apró-cseprő álmom,
mit ha elveszel tőlem, sohasem találom
értelmét zagyva életemnek,
csak a késedelmek
maradnak akkor nékem,
meg az érdem,
hogy végsőkig kitartok elveim mellett:
Hogy kiengedem mindig, minek kijönni ki kellett…
Ez van! Ez az életcélom:
Megszabadulni, a nyomástól!
Megfeledkezve a “pascal” okáról…
Csak az okozatot tüntetem el,
az ok marad.
Mert az te vagy!
S nélküled az élet
csak hangyaálom,
csupán lepkeszárny-csattogtatás,
de nem igazi lepke,
hanem az a játék,
mit régi énem
tönkretett,
eltörhetett
egy óvatlan mozdulatba,
ráfékezett az álmom egy gyorsulatba,
vagy a gyufafejem mérgét sercegve égni látó,
szélkiáltó,
süvölvényes angyal
hadakozott bennem anno
szaramuci aggyal.
Tudod, mire gondolok!!!
A csattogós lepkére…
Mi rátelepül a bomlott elmére.
Ott tologatja egy alattomos gyermek,
s rám fújja akaratát,
Hogy kérjem a szerelmet…
Pedig az igazság az, te kis alamuszi,
hogy te is meg én is ugyanarra gondolunk…
Hogy mit jelent az, hogy
Szaramuci???

“Szaramuci” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!