Bábeli

Összes megtekintés: 75 

Bábeli
.
Bábeli beszéd bennem a bánat.
Én hallom a harsány harsonákat
.
A templom lerogy, reped a márvány!
Az oltár fölött ledőlt a bálvány.
.
Horkol a hitben elalvó Isten,
és arra ébred, hogy semmi sincsen!
.
Se körtefa, se rajta a körte.
Egyszülött fiát az ember megölte!
.
A ránca elmélyül, hiába bölcs,
ember fogsortól férges a gyümölcs.
.
A bűn ragálya öli az Édent.
Sötét a Nap, bár vakít az Éj lent!
.
Isten csak nézi fekete fényét…
s keresztre szegezi teremtményét!
.
Bábeli beszéd Benne a bánat.
De mindig megbocsájt önmagának.
.
Majd eltűnődik ismét a művén.
Játszani kezd egy angyal hegedűjén.
.
Örökidőkre mért fájdalommal
öngyilkos lesz önző irgalommal!
.
És én megállok, nevetek rajta,
hisz ezt az egészet Ő akarta!

2020.05.23.

“Bábeli” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igazi, remek vers ez. Akkor érzek ilyet, ha nem tudom eldönteni, mit is emelnék itt ki lényegül. Nagyon jó vers, gratulálok! (f)

Szólj hozzá!