Magamban

Összes megtekintés: 148 

Magamban

Kinn, az udvaron
lompos csönd hever.
A meszelt házfalon lusta,
nagy legyek zsizsegnek.
A sárga nap okkerba csúszik át.
Az árnyak lába megnő,
bohócai az estnek,
kötélre csimpaszkodnak
a száradó ruhák között.
A létra második fokán ülök.
Jó így, fáradtnak lenni.
Lábamnál kutyám szöszmötöl,
majd ásít nagyot,
Nem jár most erre senki,
egymagam a teljesség vagyok.

“Magamban” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Igazán megpihenni, csak akkor tud az ember, ha valami fárasztó, de hasznos munka után van. Köszönöm, hogy itt jártál.

    Szeretettel: Kati

  2. [color=#330066]
    [b]Kedves Kati![/b]
    [i]"Jó így, fáradtnak lenni.
    Lábamnál kutyám szöszmötöl,
    majd ásít nagyot,
    Nem jár most erre senki,
    egymagam a teljesség vagyok."[/i]
    Jó volt megpihenni melletted!
    Gratulálok remek ,hangulatos versedhez!
    Szeretettel
    [b]Margit[/b](l)
    [/color]

  3. Hangulatos, megkapó életképet festettél egy csendes estébe forduló pillanatról. Melléd képzeltem magam – s én is jót pihentem.
    Köszönöm. Rózsa

Szólj hozzá!