Elmosott randevú

Elmosott randevú

\”Kikeráztam\” magam, oszt mégse jött a herceg,
Teltek múltak az ólomsúlyú percek.
Eleredt az eső, a hajamnak annyi,
Sok értelme volt kivasalni.
Elkezdett a smink is bomlani az arcomon,
Az idegességet jelző ér megjelent a homlokon.
És persze a cipőmnek is letörött a sarka,
Az esernyőt a szél a kezemből kicsavarta.
Azt hiszem ennek a randinak lőttek,
A felsőbb erők engem most legyőztek.

“Elmosott randevú” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Jópofa versed érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!