Teremtőhöz…

Teremtőhöz…

Szervezésed hagy némi kívánnivalót
maga után, mindenki másképp gondolkodik,
nem szereti mindegyik a talpalávalót,
s a javakból nem mindig részesedik,
kőbe zárt szoborrá váló létezés,
de már ne súgj, ne ígérj,
nem kell életre újraébredés,
már ne bánts, de ne is kímélj,
teremtettél, hát hagyj magamra,
alkotásod vagy csúf vagy szépre ébredés,
majd kiszámolom a varázsló kalapba,
jót tettél, vagy vár a közös bégetés,
egyedire faragtál, nem bújhatok a nyájba,
parancsra sem bólogathatok,
nem olvadhatok bele a tájba,
s már megtűrő hitet sem kaphatok,
vegetációm javát kútba dobtam,
s amit még itt kell töltenem
beállva a várakozó sorokba,
maradék létem így kell költenem,
nem lehettem kiválasztott egyed,
csak szürkébe olvadó, tört alak,
nem kaphattam továbbvivő kegyet,
rám záródnak a hideg falak.

“Teremtőhöz…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Rita,!
    Kegyelem az, hogy a betegség megeszi az embert?
    kegyelem az , hogy vegigrobotolja eletet?
    Kegyelem az, hogy a penzesektöl függ a elet?
    Kegyelem az , hogy a más vallás hivöi, gyilkoljak
    a masképp hívöket?
    Kegyelem az, hogy az elet keresi az elhetest es nem talalja!?
    Nincs kegyelem!
    Köszönöm , hogy olvastal!
    Feri.

  2. Kedves Kitti!
    Gondolom , kiolvastad a versböl,
    hogy a vallassal hadilabon allok!
    Hisz a 21dik szazadban,is a vallas neveben
    gyilkoljak egymast az emberek
    Nem vagyok hívö, bár en is hiszek,
    a szeretetben, a szepsegben, az emberben, a csaladban,
    a joban, a termeszetben, a vilagban!
    Köszönöm velemenyed, s örúlök , hogy elgondolkodtattalak!

  3. Kedves Eva!
    Köszönöm szepen, elismerö velemenyedet,
    igazabol aTeremtö nem tehet a mi életünkről,
    hisz csak az univerzumot, s az elet lehetöseget
    teremtette meg, az embert az evolucio , az évezredek
    alakítottak azza, ami!
    Szeretetttel köszönöm ertekes velemenyedet!
    Feri.

  4. "nem lehettem kiválasztott egyed"

    De, igen. A Te döntésed, hogy elfogadod a kegyelmet, vagy nem:].

    Szeretettel: Rita

  5. Többször is elolvastam ezt a kis remeket. Úgy gondolom, nem a Teremtő felelős azért, ahogy éltünk, élünk. A lehetőséget valahol, valamikor nem ragadtuk magunkhoz és aztán később már csak a tehetetlenségi erő mozgat…
    Nagyon tetszett a versed, elgondolkodtatott és töprengésre késztet. Még mindig tart.
    (f)

  6. Ezen bizony elgondolkodhatunk, és háboroghatunk, (nem is akárhogyan:), de nincs kibúvó, valahogy túl kell éljük az elmúlásig.
    talán a gyermekek, az utódok lehetnek a "továbbvivő kegyet," -k.
    Remek a versed kedves Feri!
    gratulám megy szeretettel:(f)
    Éva

Szólj hozzá!