Kiáltás
Pyrros-i a győzelmünk!
Egymásba kapaszkodó gubanc.
Sokat vesztettünk, szerettünk,
én beléd halok, s Te lezuhansz!
De kell! -Kellünk egymásnak!
Így, vagy úgy, de kellünk!
Akár a lábak, ha kertet ásnak…
S fáj a nyom…
Virág a szerelmünk…
Ásónyomnyi gyönyör!
Fáj nagyon!
Én érezni akarlak, mindörökre!
Vágyom, hogy bennem tündökölj!
Eső, ha hullott vén rögökre,
görnyedten mondom, légy eső!
Mert Te vagy bennem a szomorúság,
s mert Te vagy bennem a Csend!
Az elsőszülöttek nyöszörgése,
az első csók, az első érintések.
A Rend!
A Béke!
Az emlékezések…
Veled megnyugodni kéne…
Benned meghalni kéne…
Békülni kéne…
Szeretni végre…!
Hogy élni tudjunk…Te bennem,
s én Benned!
Hogy megtalálj,
…magad kell elengedned!
Bennem kell újjászületned!
Nekem meg Beléd kell halni!
De bárhogy álljék,
én nem tudlak,
óh nem tudlak nem akarni!
2019.05.04
Köszönöm mindenkinek!!!V.L
Mélységesen szép vallomás, háttérben egy picinyke bizonytalansággal (a viszonzásra gondolok) – a hasonló érzelmek sűrű ismételgetése, már-már bizonyítgatása kelti ezt az érzést bennem, de remélem nem így van!
Ölellek. Rózsa
"S fáj a nyom…
Virág a szerelmünk…
Ásónyomnyi gyönyör!
Fáj nagyon!"- Nagyon szeretem ezt a versed, gratulálok: MariaHS
"én nem tudlak,
óh nem tudlak nem akarni!"
Szeretettel: Rita:]
Szenvedélyes, erős, akarnok vers. Tetszett.(f)