Arcodba vetve

Arcodba vetve

Mi lenne, ha arcod ráncaiba vetve
Egy-egy történet most megelevenedne?
Hiszen azokban a veteményesekben
Levő életed már lecserélhetetlen.

Arcod minden kis barázdája titkot rejt,
Csak te tudod mikor, miért, mit nyelt
Így lett teljesen egyedi ez a kis kert
Mi összefoglalja, mit más nem képzelt

Évek, napok, percek megelevenednek
Egy-egy régi történetet most elmesélnek
Melynek írója egyedül te vagy magad
Emlékeiddel lehetsz igazán szabad.

Most arcod barázdáin mélyen olvasva
Magadon kívül senki fel nem foghatja
Hogy mi van bele rejtve egy-egy korszakba
Sokat erről csak gazdája mondhatna.

“Arcodba vetve” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Az igazi szeretet az, amikor a másik összes ráncát képesek vagyunk úgy szeretni, mint a sajátunkat. (f)

Szólj hozzá!