Pimasz ráncok

Pimasz ráncok

Mint oly sokszor máskor is,
ma tükörbe pillantottam.
A reggeli napfényben
szokatlan jelenségre
lettem figyelmes.
Szemeim sarkában,
csaknem a hajam széléig
mély barázdák
szántották fel arcomat.
Hogyan kerültek ezek ide?
Kérdeztem magamtól egykedvűen.

Észrevétlenül somfordáltak orcámra.
Mily fura dolog, hogy
már nem csak a személyi
igazolványomban szereplő
számok ősrégiek,
arcom redői sem rejtik
véka alá koromat.
Szeretem újdonsült ráncaimat,
de néha azért felkenek
egy kis vigasz „viaszt”,
had fedje el pimasz ráncaimat.

“Pimasz ráncok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Melinda!
    Ezek a rakoncátlan ráncok úgy bújnak elő ,hogy nem tudod követni.Kedves verset írtál tiszteletükre!;)
    Gratulálok szeretettel…Babu(l)

Szólj hozzá!