Coménius
Szólnál-e pár szót hozzánk is Mester?
-bár más korokban, más az apropó-
…Te bölcsesség ecsetjével festel,
ha szakadt vászonra hullott a hó!
Mint, korod lelki bujdosóinak
szagára rontott hercegi kopó…
…ma köztünk, a szegénység harap úgy!
Gyere! – És a Bölcsesség csillagát
karcold lelkünkbe
úgy, akár a húgy
rajzolja hóba a Mindenségnek
régóta lehulló,
s az Emberiségnek
– már akkor sem kellő,
sohasem tetsző,
illatanyagát!
Gyere! Átadom Katedrám!
Nézz ide!
Én az első sorok,
nyikorgó
székei közé zuhanok!
Kifogyott tollam!
-mint mondanád-pennám!
Korgó
gyomroknak a világok,
farkasok!
Coménius, én megpróbáltam!
Jöjjön helyettem, valami más varázs!
Bár gyere Te,
ha lelked legmélyében,
izzik a Tudás!
A Lélek! A Parázs!
Egy másik kornak, vagy a
Pokolnak
változatlanul
örök Sötétségében!
Én itt leszek!
Én várok rád!
Addig csak egyet van módomban tenni…
még ide nem érsz közel…
Éji neszek
között…
Tartom a fáklyát,
töltök rá olajat,
addig, míg a szád
ki nem ordibálja
Hogy a tudás, Szabad!!!
2018.12.27
"Johannes Amos Comenius átélte a harmincéves háború szörnyűségeit: otthonát feldúlták a zsoldosok, szeretteit elveszítette. A cseh-morva testvérek püspöke volt, ezért menekülnie kellett üldözői elől. Vérzivataros korának szinte valamennyi szenvedését átélte, ennek ellenére hitét sohasem veszítette el, emberi tartása sohasem rendült meg.
[b]A gyermekkorban oly mértékben nevelhető az ember, mint később soha – hangsúlyozza Comenius [/b] "
"a tudás, Szabad!!!"
Szeretettel: Rita:]