Hontalan

Hontalan

Álmatlan éjszakák

hányatott nappalok

ízetlen ebédek

kiégett lábnyomok.

Keresem a helyem

Vándor, ki hontalan

Karjaid kitárod

Otthonom közte van.

S csodára vágyom.

telnek a bús napok

nem segíthet senki

s ha jó szót kapok

nem Te ajkadról szól.

Nem dobod le láncod

mely a búhoz köt

nem járod a táncot

napsugaras mezőn.

Ülsz az asztalnál

Könyökölsz szüntelen

munkába fojtott

bánatod bűntelen.

Imádtam a percet

ahogyan öleltél

karjaidban nyár volt

de most már jeges tél.

Bársonyos érintés

Elveszett pillanat

íze a csókodnak

Szívemben megmaradt…

“Hontalan” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!