Kör

Kör

Egy ponttal kezdődő csodák,
Álommal keveredő utak.
Hallom a csend neszét,
A semmiben is a szemem kutat.
Válaszút, jobbra, vagy balra,
De én rohanok a falnak,
Már nem hat rám a beszéd.
Szétfröccsent gondolatok halnak
Belém…

Körül ölel a megírt sors,
Mégis egy nyitott könyv vagyok.
Jól lakik belőlem bárki,
Csak az én gyomrom korog.
És érzem, hogy vége! Talán
Nem is érzem, TUDOM!
A semmi vár, hív, hízeleg,
És a tengerkék szemedbe bukok
Bele…

2019.08.

“Kör” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!