A MÚLÓ IDŐ

Összes megtekintés: 60 

A MÚLÓ IDŐ

Teljesen átszabta testemet az idő
Megkeményítette lelkemet a bánat
Lassan kihalt belőlem minden alázat
Nem érdekel, ami volt, sem az, ami jő

Ritkán keres meg az öröm, nincs már fénye
Semmibe zuhantak az ifjúkori vágyak
Nem vigasztalhat, hogy valaki még várhat
A forró, szerelmes napoknak már vége

Mégis a szigorú, komor felhők alól,
pacsirta száll az égre, csengően dalol,
mert az élni- vágyás minden poklot legyőz

Évek múlnak – egyre deresedő hajjal:
Űzöm a sötét éjt, s ha átölel a hajnal,
sziszegve távozik el bensőmből a gőz.

Eger,2020. június 3. F.R. Vadvirág

“A MÚLÓ IDŐ” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. [color=#9900ff]
    [b]Drága Rózsa![/b]
    [i]"Mégis a szigorú, komor felhők alól,
    pacsirta száll az égre, csengően dalol,
    mert az élni- vágyás minden poklot legyőz"[/i]
    Nagyon átérezhető,remek vers!
    A lényeg,hogy megbékél a lélek!
    Szeretettel gratulálok!
    [b]Margit[/b](l)
    [/color]

  2. Kedves Rózsa, a versed első két szakasza rideg, határozott kinyilatkoztatás, de a végére megenyhülő lélekkel csak megadod magad a tavasz varázsának. Így kell ezt, mindig van öröm is a felhők mögött, csak szándék kell a jót felismerni.
    Szeretettel kívánok szép napokat,
    Gitta

  3. Kedves Rózsa! Van mikor az embert az alázata is elhagyja, nem érdekli semmi. Aztán jönnek szebb napok, új remények, lopott boldogságok és megszépülnek a napok. Szabályos szép versed átéreztem, azonosulni tudtam soraiddal. Szeretettel. Éva(f)

  4. "Mégis a szigorú, komor felhők alól,
    pacsirta száll az égre, csengően dalol,
    mert az élni- vágyás minden poklot legyőz"

    Szép gondolataid örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!