Fúzió

Fúzió

Elképzelem, ahogy egyszer megengeded
Hogy elhallgassak, hogy megnyugodjak veled
Nem kell majd ügyelnem a kimondott szóra
S nem érdekel az sem, mit mutat az óra

Levethetem ruhám, nem lesz hideg nálad
Te meg majd azt mondod, száz éve ezt vártad
Hallgatjuk a csendet, a sötétet nézzük
Mindenünk meglesz, mert karod lesz a fészkünk

Nekem újra te leszel, és én leszek a házad
Nem lesz többé senki, aki minket bánthat
Nem kell az arcomról lemosnom a könnyet
Kezünk összefonva eléri a mennyet

Tékozló gyerek vagy, ki hozzám hazatér
S csak én tudhatom majd, hogy csókod almavér
Szavadra éjszakává vedlik a nappal,
S egymásnak feszülünk forró, dühös daccal

S ha utolsó erőnk is elhagyja testünk
Egy buborékba bújva bágyadtan fekszünk
Arcodba borulok, te leszel a váram
Nem kell az ajtómat többé kulcsra zárjam