A ördög nem alszik

Összes megtekintés: 47 

Az ördög nem alszik

Az ördög nem alszik.
Ferdén néz ránk,
hullámokban lövell
gyilkos fuvallatot.
Itt éppen maszkabál folyik,
kesztyűs kézzel, elegánsan
érintjük meg egymást,
épp csak egy kicsit,
hogy mégse feledjük
teljesen, együvé tartozunk.
Mert az ördög véletlenül
sem alszik el,
s míg mi istenembert játszunk,
látó szemünket is
gyakran megvakítja.
Ilyenkor világosbézs kedvünk
sötétbarnává komorul.

“A ördög nem alszik” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Hiteles a vers, tényleg. Nekem nagyon tetszett, ahogy megfogalmazza az emberi kapcsolatok javát. (f)

  2. Hát igen, ki vagyunk téve sok kísértésnek, amit sokan az ördög művének könyvelnek el, pedig, mi emberek követünk el, nem csoda, ha kedvünk elkomorul.
    Jó verset írtál, van mondanivalója, közben a szépségérzéket is kielégíti az érzelmi vonala. Gratulálok. Rózsa

Szólj hozzá!