Hol voltál

Hol voltál

gyermekként nem értettem az életet
miképpen lehet hogy nincs apukám
szerettelek volna látni tégedet
hogy soha nem vártalak hazudnám

hol voltál apám mikor szükség volt rád
lázban égett testem mégsem jöttél
mindig tele pohár volt a bibliád
felette biz éberen őrködtél

éjszaka húzott rám puha takarót
ujjaid között elfolyt az idő
meg sem hallgattam a sok jóakarót
apám miért nem voltál segítőm

álmokba rejtettem arctalan lényed
féltem megismerni igaz valód
tragédiákon kopogott a lépted
felém imbolygott fekete zakód

kerestem rajtad ismeretlen arcon
az igaz megbánás kis szikráját
gyermeked teteme a Duna parton
szívedbe égette-e hiányát

hol voltál apám hosszú éveken át
úgy nőttünk fel hogy felénk sem néztél
fáj-e vajon ha látod fiad sírját
huszonegy évéből te nem kértél

nézlek és nem érzek semmit irántad
álmokra lapult örök gyötrelem
menj vidd magaddal vigyázó imámat
megtisztult emléked könnycseppemen

2020.06.17.

“Hol voltál” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Margitka!
    Megérintettek soraid!
    Megható, mégis gyönyörű versed szívesen olvastam!
    Szívből elismeréssel csak gratulálni tudok!

    Szeretettel : Margit (l)(f)

  2. Margitka,kedves!Most úgy fölforgattad az emlékeimet,hogy eldöntöttem,beküldöm a fiam és feleségem búcsúztatójára írt verseim,amiket a lányom olvasott fel.Versed egy más érzésről szól,tudom,de ott van a lelki fájdalom

Szólj hozzá!