"Lányok, asszonyok, szia, megjött az impotencia."

Összes megtekintés: 89 

\”Lányok, asszonyok, szia, megjött az impotencia.\”

Én, a béna, vén poéta,
olykor-olykor néhanap
rágörcsölöm ujjaimat
pennádra, ha(!)-gyod magad…

Tentám már csak vékonyan fog,
s elég hamar kiderül,
szántogatni, ha sikerül,
sajnos, hamar kimerül.

De megnyálazom még a hegyét,
elszántságom eltökélt,
megírom a hattyúdalunk,
agg férfikor szemszögét…

Beleírom régi vágyam,
melyhez testem cserbenhagy:
Ifjúságom, hova lettél?
Erőm elhagy, s nem marad…

De romló szemem homályában
látom tested, porcikád,
Te csendben tűröd szenvedésem,
mosoly hagyja el a szád!

Tudom, szeretsz, tudom, szeretsz,
s ez a tudat élni hagy,
ma nem sikerült, de majd talán
sikerül még néhanap…

(Zoli bácsi verse szerint
az öregedés túl kemény,
de Kormos Pisti válaszában
végre ott van a remény.)

A cím Zelk Zoltán kétsorosának idézete.

“"Lányok, asszonyok, szia, megjött az impotencia."” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!