“maradék életemmel…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Marika!

    Igazad van s köszönöm gondolataidat. Sajnos a magamat ismerő optimista, az örök bizakodót is utolérik az aggodalmak.

    Szép hétvégét, napokat kívánok!

    Szeretettel :Laci

    (f)

  2. Kedves Laci!
    Ha van remény, ha még van életkedv, akkor talán még "csoszogva" is szép lehet az élet!
    Gratulálok rövid, de velős versedhez!
    Szeretettel: Marika

  3. Kedves Rózsa!

    Köszönöm válaszodat, nagyon elgondolkodtattál.
    Lehet? jó lenne!

    Szeretettel: Laci

    (f)

  5. A mozgás nem minden. Az energikus mozgás hiányát pótolhatja az erős akarat, hit, és kitartás – velük a csillagokig érhetünk.
    Lépnünk sem kell hozzá, mert az elménkben, lelkünkben születik meg a tett, és a szeretet szárnyakat ad hozzá.
    Én, így gondolom Laci – persze, sokkal nehezebb, mint erőnk, mozgékonyságunk teljében cselekedni, de nem lehetetlen.
    Szeretettel olvastalak. Rózsa

  6. Jó kérdés. Remélem, ha aki felemel.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!