Teli hold
Kerek a hold, mint egy érme
Sötét éjben elkísérne
Bandukolva lassan haza
Kiviláglik fényes udvara.
Kutyák vinnyogva rontanak rám
Pislákol egy két éj bogár
Fogy az utam előttem a cél
Megérkezem, elkísértél.
Elkísértél, mint ki szerelmes
Vigyázóan, oly sejtelmes
Égbolton odafenn bolyongsz
És velem együtt kujtorogsz.
Keresed helyed, ahogyan én
Körbe – körbe nagy földtekén
Te fenn az égen, mint ezüstfény
Én idelent, sehol földjén.
Köszönöm Tibor és Rita az olvasást velem együtt gondolkodást. Vannak napok mikor az ember valamiért nekikeseredik és ilyenkor születnek ezek a szomorú hangulatú versek. Ugyanakkor a Hold fénye mindent megszépít. Köszönöm és szeretettel várlak mindig. Éva
"Te fenn az égen, mint ezüstfény
Én idelent, sehol földjén."
Gondolatban velünk vannak azok, akiket szerettünk.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Éva !
Örök téma ami a földünket bevilágítja,szépen megírva
Szeretettel gratulálok versedhez.
Tibor