Egy kézzel tartok

Egy kézzel tartok

Egy kézzel tartok két testet,
lelket adok nekik, Szentet,
legyen ez a kezdet.
Majd tartok már kezemben hármat, négyet, ötöt…
A testes lelkek száma gyorsan felszökött.
Egyre többen és többen, de én csak tartom Őket,
hiszen gyermekeim, enyéim, nekik szentelem időmet.
Néhányukat megszólítom, segítsenek tartani,
kordába, terelni, rámutatni.
Jó szolgálatot végeznek, engem már el nem felednek:
A többek másnak tekintik Őket,
tudják szavuk tőlem jő, megválasztják vezetőknek.
Egy kézzel tartok már számtalan testet,
Ki emlékszik már, mikor tett lett a bizonyos eset.
Vannak kik zúgolódnak, hatalmam ellen mocskolódnak,
Egy kézzel tartok egy világot,
Meglátják szememben a szilánkot,
Új szövetségre bírom én ezt a brigádot!
Küldök nekik egy új igaz barátot,
ki túlszárnyalja Évát, Ádámot!
De vaj\’, lesz ki által ez megköttetik?
Ember nem lehet, gyorsan megöletik.
Hát adok sajátomból egy darabot,
Ő adjon az emberiségnek új alapot!
Sokat elért, szó se róla,
új sorokat írt az emberi naplóba.
De néhányan úgy néztek rá, mint csavargóra,
hiába járt- kelt csoda módban,
cselekedtek hát, parancsszóra.
Akkor ébredtünk kakasszóra.

Szólj hozzá!