A lélek hangja


A lélek hangja

Valami különös zene éled,
a lelkemben szólnak dallamok,
minden öröm, és fájdalom,
itt vonaglik a vállamon.
Búgva, zúgva életre kelnek,
lehetnének égi kürtök,
átölelnek, körbevesznek,
hullámhangban elmerülök.
Halkan zsongó folyamukban,
él a lélek betűt formál,
lehet tenger, kavicssziget,
színeket ölt hideg márvány.
Jöjj, közelebb halld a hangját,
nem tagadja meg önmagát,
száz változás nyomot hagyhat,
csendben munkál, húrja pattan.
Gyötrelmemnek bús dala zeng,
meghallják-e majd valahol,
vagy eltiporják könyörtelen,
és emlékét őrzik könnypatakok.

2019.10.

“A lélek hangja” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Olvastam az eszmefuttatásodat, érdekes, jó lett és tetszik!
    Amúgy meg egyetértek a Kittivel, így nem írom le még-egyszer, ha nem bánod.
    Poétaöleléssel; szívből gratulálok!
    Üdv/Feri

  2. Ilyen, amikor nem csupán "zengő érc és pengő cimbalom" szól, hanem a lélek. Testet ölt és zenét formál, ritmusban, rímben telik ki egy költeményben: érzelmekből. (f)

  3. [color=#cc00cc]
    [b]Kedves Kitti![/b]
    Nagyon jól látod,ha az ember lelkét ha megsebzik ,az sajnos örökre megmarad!
    Hiába is próbáljuk felejteni nem megy!
    Köszönöm szépen az olvasást,és értékes hozzászólásodat!
    Szeretettel!
    [b]Margit[/b](l)

    [/color]

  4. Kerete van a versednek Metta Kedves, a tízes szótagszám az elején és a végén. Úgy zárja a verset, mint a test tartja magában a lélek rezdüléseit. Közben a vers megy a végtelent jelentő nyolcas, egy-két kilences sorral. Témája gyötrődő és szomorú.
    A lélek kortalan. Ha száz éves vagy, akkor is ott van benned a négy éves és tíz éves és húsz éves kislány is az összes érzésével, gondolatával és csupán a test változik, a lélek soha. Ha bántotta valaha valaki, hát az örök sebként megmarad, és ilyen csodás versben is megnyilvánulhat, mint amit most te írtál. Gratulálok szeretettel.(f)

  5. Kedves Margit! a HANGUNKAT ÚGYIS MEGHALLJA VALAKI,
    mégha néha nem is akarnánk,milyen jó ,hogy a lélek betűt formál,
    a könnypatakok pedig kellenek!Szeretettel Gugi

  6. Drága Margitka! Csodás versed többször is
    elolvastam. Magyarázatra nem szorul, miért ilyen szép.
    "Gyötrelemnek bús dala zeng,
    meghallják-e valahol," e sorokért is.
    M.(l)(f)(l)

  7. Aranyos Margó! Oly finom szavakkal írtad meg versed, mint a lélek puhasága, szerethetősége, öröme, fájdalma. Egyszóval minden benne egy csokorban. Szívvel olvastam. Éva(f)(l)

  8. A lélek hangja halhatatlan. Talán időnként igyekeznek elnyomni, eltiporni, de mint a mesebeli főnix, mindig újjá éled hamvaiból.
    A lélek, mi magunk vagyunk, nélküle az ember egy nagy senki!
    Halálunk után is képes fennmaradni, ha jól "tartottuk" és igazságosan, szeretettel gondoztuk…s akkor nem csak könnypatakok őrzik emlékét.
    Szeretettel olvastam mély gondolatú, szép versedet.
    Ölellek. Rózsa

Szólj hozzá!