Próbálgatom sérült szárnyaim
keresem régen szeretett virágaim
ismeretlennek tünnek az utak
nem köszönnek vissza a házfalak
bezárt világban egyformák a napok
a tavasz nem hozta meg a szabadságot
bezárt világban rab madár vagyok
szárnyaim nélkül nincsenek gondolatok
kalitkám ajtaján a zárak most kattantak
repülhetnék, de a szavak sem hívnak
szárnyaim valami vissza fogja
eltünt világom ki hozza majd vissza
mikor fognak visszainteni az út széli fák
mikor fogom érezni az utca illatát
mikor fogom érezni, hogy ez a régi világom
mikor fognak szárnyalni gondolataim
hogy enyém is lehet újra a tó parti kispad
hogy eltüntek életünkből a szörnyű árnyak
sokak bolyongunk most így a régi új világba,..n
csupán szeretetre és kicsinyke fényre vágyva
Kondoros 2020 április 18 Oláh Péterné Jantyik
Régi világod gondolataidban szárnyalnak drága Erzsike méghozzá nagyon szépen. Jó volt olvasni átérezni szavaid. Szeretettel. Éva
Kedves Erzsike!:]
Nagyon lehangoló soraidat szomorúan olvastam.
Hisz most szabad vagy!Próbálkozz kirepülni ,mert a kalitka nyomasztó!
Szépen érzékeltetted a magányt.
Szeretettel olvastalak……..Babu(l)
Köszönöm
Bizony, a szeretet és a fény nagyon tud hiányozni, hisz életünk legfontosabb mozgatórugói.
A kispadod vár, oda ülhetsz emlékezve a szép napokra, persze az már nem lesz a régi, de így is kellemes a léleknek.
Szeretettel olvastalak. Rózsa