Érzések és érzelmek vonzásában

Érzések és érzelmek vonzásában

Felhőtlen azúrkék ragyogó égbolt,
Sugárzó egymásba ölelkezések…
Hol a levegő illan, szusz is csak volt,
A lelkek forró szenvedéllyé lesznek.

Vágyakból lett sokszínű kéjes mosoly,
Elégedettség és simuló testek,
Amelyekből az ész már kitántorgott,
S csak szemek árulkodó fénye rebben.

Hol volt, hol nem volt lelkek bűvös álma,
Beérett gyümölcs, vagy elfojtott sirám?
Mindenkinek lelkében rejtőzködik.

Mégiscsak valahány a létünkben van.
A végzetére emlékezz és vigyázz!
Fájó, ha sohasem érzi valaki.

“Érzések és érzelmek vonzásában” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!