Végtelenbe zárva

Végtelenbe zárva

Lányból asszonnyá tördel a tükör,
vagy adrogün leszek újra, kit
féltékeny istenek ostora hasít majd ketté.
Születtem fényből, csillag porából
lőszeres hordóba tömött életem
robbanni készül.

Anyaillatú leszek megint, mindenekfelett!
Hol a fény, hol a csillagpor?
Húsból és vérből születek újra,
testem a lőszeres hordóban kapja a sebeket.
Fájdalomtól kongó dongák között nyújtózkodom
véres kezeim között tartom életem.

Le kell mosnom.
Rituális tisztálkodási rítus,
amikor kiüvöltöd (lehet okádod)
magadból a végtelent.

Hogy fér el a végtelen a hordóban?

“Végtelenbe zárva” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Drága Jégmadárkám !
    Valamit mindíg viszünk magunkból a versbe. Náld is ezt látom.Bár sokan írnak képről, de eddig nem volt jellemző írásaidra a képről írás. Megindítóak a soraid.
    Ha ki kellett írnod magadból valamit, jól tetted, hogy kiírtad !
    Szeretettel gratulálok, Zsófi.

Szólj hozzá!