Köd ül…
Köd ül a tájon, mintha őrizné annak álmát,
vattacukor takaróval fedi a rétek világát,
óvja a mezők virágait az éjszakai fagyoktól,
csak a hajnali fénynek engedi, hogy védje a bajoktól.
Mintha füst szállt volna éjjel az alvó tájra,
így jelzi a köd jelenét a világnak tudtára,
nappal a napnak fénye élteti a boldog flórát,
de éjjel, gondosan öleli a szunnyadó faunát.
Kedves Rózsa!
Örülök, hogy megtisztelsz gondolataiddal, véleményeddel.
Köszönöm!
Laci (f)
Tetszetős, hangulatos képet festetté a természetről.
lSzeretettel olvastalak.Rózsa
Kedves Kitti!
Örülök örömödnek!
(f)
Milyen szép gondolatok ezek Laci! Szép verset írtál, örömmel olvastam. Pedig a ködöt nem igazán szeretem, főleg, ha vezetni kell. 🙂 (f)
Kedves Rita!
A Te figyelmed, gondolataid mindig értékes számomra4
Hálásan köszönöm!
Sok szeretettel: Laci(f)
"éjjel, gondosan öleli a szunnyadó faunát."
Hangulatos, szép képek.
Szeretettel: Rita:]