SZEMET SZEMÉRT

Összes megtekintés: 56 

SZEMET SZEMÉRT

Csak addig szemet szemért,
amíg az egész világ megvakul,
és akkor talán megért
az utolsó látó is majd engem:
miért szavakkal festem
gondolatom, s annak mi értelme.
Az agyakban szótlanul
vegyületté bomlik az ép elme,
s emlékem lepelként be-
fedi az oszlásnak indult múltat.
Gyűlölet az egyetlen
érzés, amin túlélésem múlhat.
Törvényt vesztett az élet,
az elesettnek nincsen létjoga,
taigetoszi mélységek
sora taszít naponta tébolyba.
Tőlem már nem függ semmi;
az akaratnak vásott a foga,
és tollba mondja magát
a ki tudja hányadik ekloga.

Szemért szemet követel,
aki örök vakságra született;
mindaz hibát követ el,
akinek a látáshoz csak fény kell,
de mégis a sötétséggel érvel.

“SZEMET SZEMÉRT” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!