A költő lelke.

A költő lelke.

Költő is csak egy ember, ki
néha sír, néha meg nevet.
Attól függ, hogy a lelkében
tél van, vagy éppen kikelet.

Van mikor gyötri a magány,
van, hogy eljönnek barátok.
Mikor a tűz kialudna,
még marad egy kis zsarátnok.

Néha kopár hegyoldalon,
vagy virágos réten sétál.
Van, mikor sírásra késztet,
de olyan is, hogy megtréfál.

Van, hogy falak mögé bújik,
de kinyílik lelke néha.
Sokszor munkába menekül,
s van olyan is, mikor léha.

Verseit lelkéből írja,
megnyitva ezzel zsilipjét.
Szívében ott a szeretet,
mit a verseiben oszt szét.

2020. június 22.

Szólj hozzá!