Az éjszaka csendjében…

Az éjszaka csendjében...

Az éjszaka csendjében lélekutamra indulok,
tudom, hol várnak vigasztaló csendes éjt, jó szót,
puha álmot, megváltó reményt, hol senki sem kevély,
csak a sóhajok útját járom, s ki engem vár, megtalálom.

Nem lennék én az ideális férfi, kinek jöttét remélik,
talán csak az, aki mosolyában hordja szívét, lelkét,
és osztja, osztja a biztatást, és határtalan jó kedvét,
az elfogadó, megértő, bátorító, végtelen szeretetét.

Kérném a szellőt, simogassa szomorú arcodat,
kérném az éjszakát, takarjon be csillagos takaróval,
kérném a hajnalt, madárfüttyel, fényes éggel jöjjön,
kérném a jövőt, amit vágytok, az mind teljesüljön!