Az én Kedvesemnek!
.
Hajából fon a Hold fényt magának,
kéklő szeme, csak mélykék bányató.
Szája mentén a hangok sorban állnak,
s Ő úgy hallgat, hogy nem fáj már a szó.
.
És kézfején, vértől kék erekben,
élet folyója szövi át magát.
Most nincs itt…de aprócska jelekben
szobámban hagyta finom illatát.
.
Ha pattog a bútor, omlik a fal,
s ha fülemben búg az éji setét…
Úgy halok belé, hogy nem diadal
de nem is gyalázat fogni kezét.
.
Hiánya belül magzati pózban
bennem várja a szent megszületést!
Vetélnek gondok, álmok,…de jól van!
-Férfi, te férfi, ma tedd le a kést!
.
A lebukó Nap, mint a véres ing…
És horizontra festi fel nekem…
ecsetje fény, a vászna rozmaring…
…Mosolyától lett újra kék egem!
.
Boldog vagyok, bár aligha látszik…
Kedvesem messze és kín cicomáz.
Együtt vonaglunk egész a nászig…
:..és szeretkezünk, míg ránk dől a ház!
2020.06.25
Micsoda vallomás! Boldog lehet a nő aki ezt kiérdemelte. Gratulálok, igazi remek versedhez! (f)
Nekem az a rész azt jelenti, hogy ha igazán férfi, nem az öngyilkosságba, vagy nő megbántásába fut, hanem Férfiként tűri a fájdalmakat. Szerintem szimbolizmus. József Attilának van egy verse a Tudod, hogy nincs bocsánat, abban is hasonlóan ír Attila az öngyilkosságáról: "Légy, ami lennél, férfi!
A fű kinő utánad." Ölellek Rita! (f)
Talán a megnemértésemből adódik, hogy a "kés"-sel nem tudtam mit kezdeni a versben.
Szeretettel: Rita:]