Érzelmi nulla

Érzelmi nulla

Hmm… csak nevetni tudok már magamon,
hogy szívemet nem kísérti e hatalom,
melyet szerelemnek neveznek.
Az én csónakommal nem eveznek.

Nem érint meg ajkad íze számban.
Nem kívánok romantikát a félhomályban.
Nem hiányzik, hogy megfogjam a kezedet.
Egyelőre még helyén tartom a fejemet.

Furcsa érzés a semmit nem érzés,
mint mikor egy idegentől várod a féltést.
Jól esik persze, mikor közli: “Vigyázz magadra!”,
de tudom jól, hogy e szó csupán vakablak.

Azt reméltem, hogy talán ennyi idő után,
nem állok az érzéseimmel ily hadilábon, sután.
De hiába megannyi elvesztegetett délután,
én maradok már így egyedül, s bután.

“Érzelmi nulla” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. "De hiába megannyi elvesztegetett délután,
    én maradok már így egyedül, s bután."

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!