Töredékképek

Töredékképek

Tiszta szobánknak tükreit
fehér lepedők takarták,
fehér gyászában virrasztott
lámpa fényénél nagyanyám.
Kezét imára kulcsolta,
sivár múltjának szennyesét
zsoltár fedele takarta.
Fájó lelkének jajszavát
régmúlt világban elsírta,
kínzó létének magánya
görnyedt vállára roskadt.
Vigaszt hitében remélte:
hívó harangok szavában,
nyitott zsoltárja megváltó,
igaz, isteni hangjában.
Tiszta szobának tükreit
fehér lepedők takarták,
nyitott zsoltárból inökölt
halkan drágajó nagyanyám.
Lelke szabadon szárnyalt,
tükrök fehérje lebbent,
fájó zokogás törte meg a csendet…

“Töredékképek” bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. Drága Évám!
    Szívemnek egyik legkedvesebb verse ez!
    Örömmel láttalak nálam, köszönöm, hogy olvastad.
    Ölellek:
    Klári(l)

  2. Drága Klári! Nagyon szép, megható a vers. Szeretettel gratulálok. Éva

  3. Kedves Rzsike! Köszönöm látogatásodat, kedves soraidat.
    Szeretettel:
    Klári(l)

Szólj hozzá!