Július

Július

Házfalának dől a nagy meleg,
alkony vállán délután piheg,
nagy szita a felleg tarka ég,
megszűrt napsugár már csak maradék.

Szellő szendereg, rigófütty sehol,
nyárfa csúcson csendesség honol,
lába lengve lóg, széke zöld levél,
fönn a koronában bíbor üldögél.

Rózsaszín szitál, kékkel elvegyül,
ég peremén a nap lüktet sebül,
magány ölte vágy, izzó fájdalom,
a síkon vérzik el, hajló ágakon.

Fekete az ég, gyásza, csendje süt,
könnyes csillagszem körbe mindenütt,
lassan bandukol a tejút köd porán,
egy díszes üstökös, mint egy mohikán.

“Július” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Nem láttam sajnos, és ezt a mostani üstököst sem sikerült még elcsípni. A jövő hét eleje remélem nem lesz már ennyire felhős, és ismét fürkészhetem majd a Nagy Göncöl alját… Már a kukkerem is előkészítve 😐 😀

  2. Zina, örülök, hogy jól érezted magad!

    Jaj, ha te is láttad volna azt,
    mikor felleg öntött rá aranyló viaszt,
    és a mohikán, mint egy szivárvány totem
    felragyogott, úgy, hogy megállt a szívem.
    Ruhája sötétkék, arcbőre sárgaréz,
    és az indián föl a messzeségbe néz,
    hol csillagszikrát vet a musztáng vágta,
    és sörény lobog, szőrén üli, és csak nézek utána…..

    Janus

  3. Fejtetőjén, nézd, mennyi toll suhog!
    Mennydörgésmadár, színek, ritmusok
    álmait viszi, sajgó múlt rögét.
    Előtte, mögötte fényporos sötét.

    Jól éreztem magam itt! 🙂

  4. Kedves Oriston!

    Bizonyára úgy van, ahogyan írod, de a mohikánomnak ez a vers a vigvamja, nem tehetem ki a szűrét….őt láttam meg elősször a fotón, a toldíszei ívét, a szellemarcát….
    Ez a vers róla szól, mék akkor is, ha csak az utolsó sorban tűnik fel.
    Köszönöm, hogy itt voltál!

    Üdv.

    Janus

  5. Kedves Janus,

    szép képekkel láttatod a nyári naplementét, de…
    de az utolsó sor megtöri a varázst, amit addig felépítettél
    ha lehet javaslatom, amit természetesen csak javaslat – az utolsó mondatan szereplő >mint egy mohikán<helyett <csendesen, puhán > illene oda, ilymódon a folytonosság is megmaradna, mint az esti csendesség.

    üdvözletem

    ;)riston

  6. Mindig elkápráztatnak a verseid. Ez is egy remekmű, csak gratulálni tudok és örülni, hogy olvashattam. (f)

Szólj hozzá!